Zárszó

2009. május 31. 20:56 - írta Zsé

Ennél tökletesebb számot nem is találhattam volna, h kifejezzem mit is érzek...ha nem érted, akkor fogj egy szótárt és hajrá!

Breathe me every time you close your eyes
Taste me every time you cry
This memory will fade away and die
Just for today breathe me and say goodbye

How many times? How many times?
Now I can't look you in the eye
Now I can't look you in the eye
How many times? How many times?
Now I can't look you in the eye
Now I can't look you in the eye

See me in the eyes of another's child
Turn away
When you see me walking by
Once in a while

This melody will fade away and die
Just for today breathe me and say goodbye

And I don't even want to try
Bye bye
God every word from you is a lie
Bye bye

Szinte...

2009. március 23. 22:19 - írta Zsé Szinte akarom, hogy fájjon
Elemésszen,
Hidegrázzon,
A láztól terhes vágy.

Szinte akarom, hogy belémmarjon
Megsebezzen,
Felfakasszon,
A tűztől ittas vágy.

Szinte akarom, hogy rámtaláljon
Megőrjítsen,
Alárántson,
A tőled kába vágy.

Szinte akarom, hogy kialudjon
Szétrebbenjen,
Elhamvadjon,
Kettőnk közt a vágy.

Intimitás

2009. március 23. 1:37 - írta Zsé Miután elmentél beálltam a zuhany alá. Próbáltam lemosni magamról az illatod, de az érintések szellem-árnyéka megmaradt, más számára elrejtve, de én látom őket, skarlát betűk bőröm papírján. S ott vagy minden mozdulatban, minden izmom jóleső fájdalmában, ott remeg emléked az érzékeim felszínén. Mégsem teljes ez a tettén ért boldogság, hiányzik egy lépés, közös táncuk hetedik fátyla fenn maradt, még visszatekerhető a filmünk, még visszaválthatod a jegyed a pénztárnál. És most egyedül fekszem, fázom a tegnap még forró ágyban. S csak a párnán hagyott illatodba burkolozva remélem, hogy meglep az álom. És hogy te is ott leszel.

A deviancia diszkrét bája

2008. november 14. 17:25 - írta Zsé

"A deviancia olyan magatartás, mely megszegi a közösség vagy társadalom nagy része által elfogadott normákat."

 

Deviáns. Antiszociális. Szociopata.

Ezek a kifejezések szerény személyemmel kapcsolatban többször merültek fel, mint ahányszor másokra azt mondták: aranyos, kedves, szép. Félreértés ne essék, nem panaszkodom. Szeretek ilyen lenni.

Emlékszem már egész kis koromban elcipeltek egy pszicho-mókushoz, mert feldaraboltam és elástam a Barbie-babám. Hopi...Aggódó nemzőimet megnyugtatták, hogy csupán így dolgozom fel, hogy két nap leforgása alatt elvesztettem rajongva imádott nagyszüleimet. Mai fejjel az a véleményem, hogy apám is legszívesebben feldarabolt volna valamit...esetleg valakit. Persze a paranoia nem múlt el, attól a perctől mindig is bujkált valami félelem az ősök tekintetében, mintha egy időzített bomba lennék. Azt hiszem az utolsó reménye is szertefoszlott drága eleimnek, mikor egyszer az írás pszichedelikus állapotában észrevettem, hogy anyám mellettem áll. Állítólag cirka 10 perce magyarázott valamit és igen elborult tekintetem volt mikor felnéztem. Ugh... Lassan elfonnyadt a kommunikáció. Amiről nem tudunk, az nem is létezik elv, csodálatos rózsaszín pamacsba burkolta a (v) iszonyunk. Néhanapján eszembe jut az amerikai hadsereg "Don't ask! Don't tell!" strucc-politikája, csak hogy még véletlenül se fogadjuk el a másikat. Ennyire soha nem leszünk liberálisok.

Teltek az évek és nem találtam a helyem, a világ egy rosszul fókuszált lencsén át, tompa körvonalaival, elmosódott színeivel egy idő után fejfájást okozott. Otthon pedig olyan volt, mint mikor háton úszol a medencében, fejed a vízben, mindent látsz magad körül, ám nincsenek hangok, csak a lélegzeted szürreális visszhangja és a szíved zöreje. És hiába próbálkozol, nem tudod kiemelni a fejed és egyre csak süllyedsz. Egy szép napon, mikor a villámhárítóként eltöltött cirka 16 év, maradandó sérülésekkel gyarapította a repertoárt és félő volt, hogy el- vagy kiégek, összecsomagoltam és kiemeltem a fejem a vízből.

Nem tudok nem ilyen lenni. Nem mintha erős lenne a késztetés. 15 évesen megkérdezték, mi akarok lenni. Mondtam, ha nem jön össze az angol szakos gimi, akkor autóversenyző leszek. Persze felvettek és be nem teljesült álom maradt a gyorsulás. Kárpótlásként 5 éve vezetek és nem okoz gondot egy Suzuki Swifttel 4,5 óra alatt kiérni Prágába.

Nem sajnálom, ha a mondandóm megbánt másokat, mert csak azért, hogy bántsak valakit, soha nem szólalok meg.

Nem mosolygok valakire, aztán a háta mögött meg jól gyűlölködöm. Nem érdekelnek az emberek (kivéve a barátaim), mindenkinek joga van úgy elcseszni az életét, ahogy neki jól esik. Nem menthetek meg mindenkit és nem én vagy Teréz Anya vagy Gandhi reinkarnációja.

Rossz a modorom. De én beismerem. Hey! Igen, bunkó vagyok általában!

A kritikát elviselem, de csak akkor, ha építő jellegű és nem az ellenem táplált negatív érzések által okozott értelmetlen fröcsögés.

Imádom a sci-fit, a fantasyt, az animéket, a mangákat, a vámpírokat, a gyors autókat, a motorokat, a playstationt, a vizet, a kávét, a cigit, az alternatív rock zenét, a kretén mintás felsőket és a kalapokat.

Utálom a TV műsorokat, a rózsaszín bármely árnyalatát, a light-termékeket, a szoknyákat, a magas sarkút, a felesleges beszélgetéseket, az idiótákat és azokat, akik képtelenek veszíteni.

Megosztó személyiség vagyok, az általam képviselt valami fekete vagy fehér életvitel, úgy tűnik visszafelé is működik. Vagy szeretnek, vagy gyűlölnek. Na, bum, egyik miatt sem forgolódom álmatlanul.

Meleg-front

2008. október 26. 10:15 - írta Zsé

Hello újra!

Tudom, tudom, régen írtam, de annyi minden rám szakadt, már csak az égbolt maradt ki a szórásból.

Mai témánk biztos port kavar majd kedves olvasóim körében, ezért szeretném leszögezni, h ez pusztán magánvélemény, tapasztalat útján szerzett megállapítás és jó adag cinizmus halmaza.

Tehát, a homoszexualitás. Épp most nézegettem végig egy leszbikus képsorozatot, amiről a végén kiderült, h ugyanaz a személy, photoshoppolva. Nomindegy. Szép, művészi képek, kifejezőek. De jézusmáriaésazösszesszentek! Miért nem hord a leszbikus nő melltartót?!?!? Grrr!!! Kérlek kisvirágom, attól még, hogy egy nőt szeretsz, Te is nő vagy! Vegyél kebelféket, szép ruhákat, sminkelj! Az ilyen kapcsolat, nem férfi-nő szerepekre épül, hanem nő-nő alapra. Vagy nem ez lenne a lényeg?

Köztudott, h nem vagyok az a tipikus nő, nem hordok harisnyát, meg csipketangát és miniszoknyát, de nő vagyok, a szó legtöbb értelmében. És ha úgy döntenék egy másik x kromoszómás sorstársammal óhajtok boldog lenni, tuti én lennék a domináns (értsd: férfi) mégsem égetném el rituálisan a melltartóim, hordanék, kopott flanelinget, meg répafarmert. Az ilyen megjelenést túlzott feminista emancipációhajhászásnak érzem, mely inkább szól a férfiak sovinizmusa és a társadalom ellen, mint arról, amiről valójában szólnia kellene. A másik szeretetéről és az együttlét boldogságáról.

A környezetem meghatározó része férfi, azok a tipikus hím soviniszta disznók, de azért szeretem őket, és oly szórakoztató újra és újra az orruk alá dörgölni, h jobb vagyok. Ehhez pedig nem kell hasonulnom hozzájuk, hisz pont az tesz többé, mássá, h nem olyan vagyok, mint ők. Miért is akarnék férfi lenni? A legtöbbjük egy síkon gondolkodik, érzelmi intelligenciájuk a brokkoliéhoz konvergál és annyira tapintatosak, mint egy atombomba. És mennyivel nagyobb hatása van annak, ha egy formás idomú munkatársad szereli meg a laptopod, választja ki a nyakkendőd, vezet rá a megoldásra, nyitja ki a kajás dobozt.

A legtöbb probléma gyökere, h a férfi görcsösen férfi akar maradni, a nő meg nő. Én pedig Én vagyok, azt mondom, amit gondolok, azt hordom, amiben jól érzem magam és azt szeretek, akit akarok. Miért is kell a férfinak lenni a vezetőnek? Miért is kell a nőnek magas sarkúban kávét főznie? Mert egyszer valaki kitalálta? Kicsoda? Egy másik ember. Üzenem neki, h súlyos elfojtásai vannak és forduljon agyturkászhoz!

U.i.: Nem vagyok: a., leszbikus                 

                  b., feminista                 

                  c., emancipáció-hajhász         

                  d., férfigyűlölő 

A-Zsé

2008. július 21. 22:35 - írta Zsé Gondoltam, hogy megspóroljam az idiótákkal való bájcsevejt, összeállítottam egy kis ismertetőt magamról.

Anime: Az egyik kedvenc műfajom és az egyetlen amiben meg tudom nézni, sőt imádom, a horrort.
Barátok: Akikért bárhol, bármit, bármikor (megjegyzem nincsenek sokan, kb. 8 fő)
Cinizmus: Már anyu hasában is vitriolban pancsoltam.
Dobermann: kedvenc kutyafajtám, amint megtehetem veszek egyet. Hannibal lesz a neve.
Esztétika: SOHA nem fogod megtudni mit is takar ez a szó.
Final Fantasy: Ha soha többet nem akartok látni, megveszitek az összes részt és ígérem, addig nem jövök elő amíg ki nem játszottam mindet.
Grafomán: Mivel nem szeretk beszélni, írok. Sokat. Állandóan. Ezt szeretném csinálni életem végéig.
Házasság: Olyan mint a pink, egyszerűen nem nekem találták ki.
Idióták: Nem az üvegházhatás öl meg minket, hanem az emberi hülyeség.
Játék: Örök gyerek vagyok. Playstation forever!
Kávé: Nincs kávé, nincs élet. Nagytejeskávécukornélkül.
Láncdohányzás: Ahh...hmm...oh, igen.
Menta: Csoki, szörp, alkohol, minden formáját imádom, én vagyok a menta Gombóc Artúrja
Neurotikus: Soha nem állítottam, h normális vagyok.
Orális-fikszáció: Vagy beszélek, vagy dohányzom. Mivel keveset beszélek, sokat dohányzom.
Pénisz: Az egyetlen ok amiért nem vagyok leszbikus.
Q: Van ilyen értelmes magyar szó?!?!
Romantika: Gyertyafény, virágok, halk zene...boááá!
Sex: Hiába tagadod, az ember ma is ösztönlény. Önfenntartás, fajfenntartás. Kizárhatod az életedből, de ezzel megfosztod magad a kiteljesüléstől.
Tetoválás: Félek a tűktől, de minden évben megfogadom, h tetováltatok. Talán idén sikerül.
Undor: Káposzta, zöldbab, belsőségek, álszentek, árulók, fizikai és lelki kurvák.
Vámpírok: Legősibb ösztöneink és félelmeink halmaza. Engem pont ezért érdekelnek.
WTF: Kedvenc szitkozódásom.
Xander Cage: Vin Diesel legszexibb szerepe, a film szar, de miatta megnéztem jópárszor.
Y kromoszóma: Isten egy hímsoviniszta disznó.
Zene: Hálát adok az iPodomnak, mert így nem kell az embereket hallgatnom, ha utazom.
Zsé: bánomisén...

Elméleti orgazmus

2008. június 24. 23:20 - írta Zsé Fülledt nyárestén felszállok a buszra, persze ülőhely nincs, beállok a "csuklóba". Zenét hallgatok és jó/rossz szokásomhoz híven az embereket figyelem. Perifériámba betolakszik a lény...ööö...akarom mondani a lány. Tudod, az a tipikus egész osztály által cikizett, csúnya, rosszul öltözött, kövér csaj. Zsíros haja lófarokban, világoskék konfekció szoknya, szigorúan hónaljig felhúzva, rózsaszín blúz, dadus-bakancs. Olvasószemüveg, gyöngyös nyakbaakasztóval. Olvas. Biancát, felismerem a színkódot, a női ponyva tutti-frutti részlege. Szája szögletében mosoly bújkál. Oh, biztos a hihetetlenül gazdag, agyzsibbasztóan jóképű főhős most kezd cirkulálni a hihetetlenül erkölcsös, hosszú combú ámde érintetlen főhősnő körül. Nem vagyok álszent, én is olvastam már ilyet, de lemondtam a bűnös élvezetekről, mikor "Anthony lágyan dörzsölgetni kezdte Lizzy muffját" Ok, én itt behaltam és soha többet nem vettem a kezembe ilyesmit. De vissza a lányra. Szélesedik a mosoly, oh már alakul a téma, VadBika becserkészte Szüzikét. Ujjnyálaz, lapoz, szem elkerekedik. Előkerült az óriási, lüktető, duzzadó, bársonytapintású hancurléc, amilyet még se Szüzike, se az olvasó csajszi nem látott még életében. A szeme szinte falja a sorokat, inhalálja a részleteket. Lassan a vigyor szélesül. VadBika eszméletlen káma szutra kompoziciókban döngetheti Szüzikét, aki nem vérzik, akinek sose fáj. És elnyílnak az ajkai, felszakad egy reszketeg sóhaj. Senki ekkorát nem élvezett még ebben az univerzumban, mint sekélyes hőseink. A lány mimikája pillanatokon belül bezárul. Közben megérkezem a célomhoz, leszállok. Belevigyorgok az éjszakába.

Dúdold ezt a dalt...

2008. június 23. 10:27 - írta Zsé


A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A lélek üressége,
A mérce kettőssége,
Egy bosszúálló isten
Torzult tükörképe
E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tűzre dob,
A harag réme, a béke vége,
Tombol a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Ne szabadkozz: Te szabad vagy,
A hatalmad magadnak akartad,
Hát szabad-e hagynod, hogy fúrja-tépje
Hazádat folyton a bosszú népe?
Félnek tőled, rettegnek,
És inkább elevenen esznek meg,
Csak nehogy el tudd mondani végre,
Hogyan gyűlöl a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A gyűlölet rabja
Majd kiforgatja
Minden szavamat és átkoz
Mert aki brancsoknak tagja,
Az ukázba kapja,
Hogy üssön, ha nem tartozol a párthoz.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Dúdold ezt a dalt,
És aki gyűlöl majd érte,
Az lesz a bosszú népe!

Jóbarátnők

2008. június 17. 19:34 - írta Zsé

Nos, szerinem a négy new yorki szinglit nem kell bemutatnom a nagyérdeműnek. Carrie, Samantha, Charlotte, Miranda, ahány hajszín, annyi egyéniség. És végre a sorozat szívmelengető, ám nyitott kérdéseket hagyó záró epizódja után, egész (t)estét betöltő mozifilmet kapott a négy nem épp decens életmódjáról híres hölgy.
Persze ez egy olyan film, amire nem a pasiddal mész. Mert Ő csak fészkelődne, morogna és csak a pucér jeleneteknél maradnya nyugton. Ráadásul tuti felkajálná az összes popcornt...Tehát az ember lánya, ilyen alkalmakkor kézen fogja legjobb barátnőjét, esetleg stílusosan rögtön hármat, és egy szép vasárnap délután beül a moziba.
A legjobb amit a filmről el tudok mondani, h meg sem próbál viccesebb, szexibb vagy bölcsebb lenni, mint a sorozat. És ez jó. Olyan, mintha S&NY maratont adna a TV, idegesítő reklámok és többszöri főcímdal és stáblista nélkül. Csajnirvána. Persze, most sem hazudtoltam meg önmagam, kopottas, kicsit bő farmerban, Can't touch this feliratos S-es férfipólóban, hanyagul copfosan, nem hinném, h Manolo Blahnik vagy Vivienne Westwood a lábam elé rakta volna a világot. De nem is baj, legalább nem kell egy kék madárral a hajamban férjhez mennem.
Carrie szerintem életében először szólított John-nak Big-et. Bizarr volt. Pont, mint h Miranda kb.1985 óta nem gyantáztatott és így veszélyes napoznia, mert könnyen bozóttűz lehet a vége.Sam meg csak ne legyen sushi tál, mert életembe nem kívánok meg többet halat. Valamint a biocsokipudding+mexicói csapvíz=Charlotte a fitnesznaciba komposztál.
Nem akarom lelőni a lényeget. A csajok a csúcson vannak, mint mindig. Jöttek, láttak, élveztek. Mi meg D-vel szaladtunk a mozi után haza egy könnyed koraesti kamatyra...

Ennyi vagy csupán...

2008. május 28. 20:21 - írta Zsé